Várostörténet

VÁROSTÖRTÉNET ÉVSZÁMOKBAN

1337 I. Károly Visegrádon kiadott oklevelében először említik településünket még Péterszállás néven, ennek az évben a 680. évfordulója van. Egy redemptiós földosztási térképen már 1753-ban is így említik településünket, hogy „Kisújszállás”, más néven „Péterszállás”.

1566 Gyula és Szigetvár alá vonuló török hadak pusztították a vidéket.

1591 Községünk az ebben az évben kezdődő 15 éves háború első éveiben pusztult el, lakói 1594-ben a Sárrét világába, Biharnagybajomba menekültek. A hazatérésre több mint egy emberöltőt kellett várniuk. A megmaradtakat Keczer András jászkun főkapitány 1618-ban hívta vissza. A visszatelepülést négy békésebb évtized követte. Időben, számban, gazdasági erőben gyarapodott községünk a szomszédos Marjalaka, Csorba és a két Turgonyi falu közelségében.

1658 A békés időszak újra megszűnt, török dúlás miatt folytatódott a Nagykunság pusztulása.

1683, 1687, 1691, 1697 Újabb török dúlások időpontjai. A lakosság zöme ekkor már elmenekült, feltehetően Balmazújvárosra.

1702. március 22. A török megszállás és a rác támadások alól felszabaduló földekre Eszterházy Pál nádor folyamatosan próbálta visszahívni az elmenekült lakosságot. A Nagykunság újra kezdett benépesülni. Csapásként érte viszont őket, hogy I. Lipót császár (1655-1705) 1702. március 22-én 500 ezer rajnai forintért eladta a Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Így a királyok által folyamatosan garantált függetlenségüket és privilégiumaikat (előjogaikat) a jászkunok egy csapásra elveszítették.

1703 A Rákóczi szabadságharc kezdetén elődeink azonnal a fejedelem zászlaja alá álltak, bízva benne, hogy függetlenségüket visszakapják. De a Maros menti rác határőrök a bécsi udvar biztatására évente rendszeresen rabolták és pusztították a Nagykunság vidékét, ezért a megmaradt lakosokat a fejedelem 1703 körül rakamazi birtokára menekítette. A kisújszállásiak bírójuk vezetésével itt éltek közel 14 évig, a szatmári békekötésig.

1711-13. A fegyverletétel után a kun népesség Varró István karcagi nótárius szavaival élve: „el-elhagyott helyére visszaszállni bátorkodott.” 1711-13 között Csikai János nagykunkapitány, „a kunok Mózese” a karcagújszállási, kunmadarasi, kunhegyesi és túrkevei kunokat elhagyott tűzhelyeihez visszavezette. Kunszentmárton pusztáira 1718-ban a jászságból katolikus jászokat telepített.

1717. augusztus 17. Kisújszállás egykori lakóinak is lehetősége nyílt visszatérnie pusztává vált szülőföldjére. A letelepedésükről szóló oklevelet Orczy István főkapitány 1717. augusztus 17-én küldte el jóváhagyásra Nyssába, a Német Lovagrendnek, aki azonnal elfogadta az elhagyott területek benépesítését, hiszen Kisújszállás területén kívül Marjalaka, a két Turgony, Csorba, Mesterszállás, Móricz pusztáit csak legelőbérletként tudta hasznosítani, adózó nép hiányában. Kisújszállás határában a visszatelepülésig debreceni gazdák marhacsordái legeltek.

A legbátrabb földfoglalók – négy-öt család – már 1717 nyarán-őszén visszatértek a kisújszállási telekre. 1718-ban 16 család, 1719-ben 18 család, majd 1720-ban újabb 5 család telepedett le az Ér-partján, a város mai főutcájától délre fekvő magasabb szárazulaton. A visszatértek között találjuk a kisújszállási őslakosokat, Marjalaka és a két Turgony maradékait, a hozzájuk csatlakozott nemeseket, a debreceni marhatartó gazdákat, például a Kerek családot, Kovács Pál debreceni malombérlőt, Karcagról Múzsnai Mózes levitát.

1717 tehát a város utolsó megülésének, az újratelepülésnek a kezdete, azóta folyamatos itt az élet. A falu lakói visszatelepülésükkor paticsfalú, nádtetős házakat, majd templomot építenek. 1718-tól Terbócs István rektor tanítja a fiúkat, Mile Andrásné pedig a lányok tanítója lesz. Músnai Mózes neve már nem szerepel a falu lakói között. A helyi tanítók saját házukban fogadják tanítványaikat. Betűvetésre, olvasásra, számolásra, éneklésre tanítják őket. A Túrkevéről jött Bátorkeszi Gergely 1718-20 között látta el a megújuló község prédikátori teendőit. 1720-ban, az összeírás időpontjában 47 család, mintegy 300-320 lélek élt Kisújszálláson.

1720 A betelepülő új lakosok azonnal birtokba vették Turgony és Marjalaka pusztáit is, ennek használatáért 50 rajnai forintot fizettek a Német Lovagrendnek. Az első összeírás 1720-ban keletkezett a községről. Dr. Szabó Lajos közlése szerint a 43 család a város határában 1070 magyar hold (akkor pozsonyi köbölnek hívták, egyébként 1200 négyszögöl területet jelentett) szántót vett birtokba, Turgony és Marjalaka pusztáiból pedig 1561 magyar holdat. Ezekhez még 637 hold legelő járt. Így összesen 3268 magyar hold nagyságú terület birtokába jutottak. Egy lakosra átlag 76 magyarholdnyi terület jutott. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy mindenki annyi területet fogott fel, amennyit meg tudott művelni. A szántóföldek művelésén túl a partosabb helyeken három szőlőskertet is kerítettek, és három lógert alakítottak ki, hogy megakadályozzák a tűz keletkezését. 1720-ban két, 1734-ben négy szárazmalomban őrölték gabonájukat.

1721 A megújult falu lakosainak gazdasági erejét az állattartás adta. Az 1721-es állatösszeírás szerint 392 szarvasmarhát, 190 lovat, 300 juhot, 285 sertést birtokolt a 47 család. Egy családra átlag 8 szarvasmarha, 4 ló, 6 juh és 5 sertés jutott. Nyilván ezt az állatállományt rakamazi kényszerlakhelyükről hozták magukkal, ez jelenthette egyedüli mobilizálható vagyonukat, amit magukkal vihettek.

1724 Tűzvész pusztított, porig égett a nádból, fából, sárból épített település.

1739 Pestisjárvány söpört végig a településen, melynek során mintegy 1200-an haltak meg, ez a lakosságnak több mint fele.

1743 Kőtornyot építettek a templom mellé, egyelőre tűzőri toronyként.

1745. május 6. A redemptió napja. Gazdasági ereje növekedésével ez a jól szervezett közösség, együtt a Jászkunság településeivel, képzett elöljárói vezetésével eredményesen küzdött függetlensége és autonómiája visszaszerzéséért. Erre 1745. május 6-án került sor, amikor Mária Terézia királynő kegyelméből a redemptió keretében visszaválthatta privilégiumait. Ezután most már dinamikusabban folytatódott Kisújszállás gazdasági, társadalmi fejlődése. Visszatelepülő elődeink bátorságára, újrakezdésére és kitartására emlékezve a város önkormányzata 1999-ben augusztus 17-ét, a visszatelepülést engedélyező oklevél kiadásának dátumát, a város napjává nyilvánította. Megemlékezéseinken ekkor tisztelgünk őseink bátorsága előtt. Mindig-visszatérésük a szülőföldhöz való ragaszkodás felülmúlhatatlan példája.

1755 Elkészült az új Református templom tégla alappal, vályog falakkal, építője Csermák Venczel volt.       

1782 Megépült a Morgó csárda, városunk egyik legrégebbi épülete, ma Néprajzi Kiállítóterem, műemlék épület.

1786 A „jobb élet reményében” több mint ezer lakos, az akkori lakosság negyede települt át a bácskai Pacsérra.

1788 Megépült a ma is álló Református templom, Rabl Károly gyöngyösi építőmester tervei alapján. 

1796 Rabl Károly tervei alapján megépült a város első emeletes, árkádos épülete, egy kilenc tantermes iskola, melyet Nagy Iskolának vagy Fiúiskolának neveztek a lakosok. (Az iskola 130 éven át szolgálta az elemi oktatást, 1927-ben bontották le.)

1806 Kisújszállás mezővárosi rangot kap. A város képviselő-testülete kérésére I. Ferenc császár méltányolva a helység gazdasági, kulturális fejlődését és népességszámának növekedését, 1806. július 29-én mezővárosi rangot adott a településnek és privilégiumot az évenkénti négy vásár tartására. Kisújszállást ezután helység (Possessio) helyett a város (Oppidium) elnevezés illette meg.

1817 Ebben az évben születtek költőink Nagyszalontán Arany János és Kisújszálláson Nagy Imre.

1834/35 Ebben a tanévben volt segédtanító városunkban Arany János. A „Nagy Iskolában” tanított, de maga is tanult: „Olvastam éjjel-nappal, ha hivatalom engedte” – írta. Ebben segítségére volt későbbi barátja, Török Pál rektor, akinek gazdag könyvtára volt. Életre szóló barátság fűzte őket össze. Arany költészetéből a Rózsa és Ibolya című verses mese, valamint A dévaványai juhbehajtás és A bajusz című humoros elbeszélő költemények kapcsolódnak kisújszállási élményeihez.

1848/49 A függetlenségi harcban erőn felül részt vállalt a város Illéssy János kormánybiztos vezetésével. Túlteljesítették a toborzási kvótát, segítették szekerekkel a kormány Debrecenbe menekítését, a tavaszi hadjárat kezdetén a lakosság számát meghaladó katonaságot fogadtak be és élelmeztek. A szabadságharc leverése után Kisújszállást büntetésül a kun városokkal együtt megfosztották városi rangjától, melyet 1872-ben nyert vissza, amikor rendezett tanácsú város lett, élén első polgármesterével, Illéssy Sándor szabadsághőssel.

1857 Ekkor haladt át az első vonat Kisújszálláson. Megépült a Szolnok–Debrecen közti vasútvonal.

1870 Ekkor épült a város első pénzintézete, a Nagykunsági Takarékpénztár.

1873 Megépült a Korona Szálló (ma „Kis-Kossuth” iskolaépület), amit fényes bállal tettek emlékezetessé.

1878 Megépült a Járásbíróság, egyelőre földszintes épületként, emeletet 1901-ben húztak rá.

1882 Ebben az évben fúratták az első artézi kutat a városban, utána innen hordták az ivóvizet a lakosok, akik jókat is beszélgettek a kútnál.

1894 Megépült a gimnázium, Alpár Ignác tervei alapján. Az iskola az újratelepülőkkel együtt érkező tanító, vele együtt a tanítás örökösének tekinti működését.

1896 decembere: A diák Móricz Zsigmondot nagybátyja, Pallagi Gyula a kisújszállási gimnáziumba hozta. 1899-ben sikeresen leérettségizett. Kisújszállási élményei alapján írta meg a Forr a bor és a Kerek Ferkó című regényeit.

1898 Megépült a Katolikus templom.

1900. augusztus 15. Elkészült az akkori nevén Városház-palota. Tervezője Modl Lajos budapesti építészmérnök volt, a kivitelezést két kisvárdai építész vállalta. Az első közgyűlést 1900. szeptember 4-én tartották az épületben.

1904 Megépült a Zsidó templom. (1964-ben áruházzá alakították át.) 

1904 Új vasútállomást építettek a Baross utca végén, mely ma is működik.

1911-12 Megépült a Vigadó.

1912 Elkezdték a város villanyvezeték-hálózatának kiépítését.

1918 Véget ért az első világháború, amelyben 412 kisújszállási katona áldozta életét.

1920 Elhunyt Gaál Kálmán (szül.: 1846), aki 32 éven át szolgálta polgármesterként a várost intézkedéseivel. Az ő városvezetése alatt formálódott ki a máig meghatározó városkép, benne a Járásbírósággal, Korona Szállóval, a gimnáziummal, négy tanyasi iskolával, egy óvodával, a Városi Takarékpénztárral, a Színház és Vigadó épületével és a Városházával. Ekkor fúrták az első artézi kutat, kezdtek hozzá a villanyhálózat kiépítéséhez, ekkor telepítették a kontai tölgyes erdőt, kockakő burkolattal látták el a várost átszelő utat. Emlékére, a város újratelepülésének 300. évfordulóján, augusztus 17-én szobrot állítunk.

1927 Új Református Elemi Fiú- és Leányiskolát építettek, ehhez felhasználták a Nagy Iskola bontásakor még használható építőanyagokat. Az egykori fiúiskola ma is áll.

1944. október 16. Egy szovjet gyújtólövedék miatt a Református templom tornya a tetőre dőlt, így a torony és a tető egyaránt a tűz martaléka lett. (1954-ben építették újjá.)

1944 A leányiskola a II. világháborúban gyújtogatás miatt kiégett, nem építették újjá.

1944 A II. világháborúban kiégett a gimnázium gazdag könyvtára, és megsemmisült az értékes éremgyűjteménye is.

1944 Kisújszállás a II. világháború alatt, 1944 október 8-tól október végéig a hadak küzdőterében helyezkedett el, háromszor is gazdát cserélt. A városban és környékén folyó harcok 55 polgári áldozatot követeltek. A háborúban 453 lelket veszített ez a nagykunsági kisváros. A város területén harcoló felek 150 katonát veszítettek. (Kisújszállási Nagykun Kalendárium, 2006. 206. old.)

1949 Államosították a város iskoláit.

1957 Kisújszálláson rendezték meg az akkori rendszer látványos mezőgazdasági szemléjét, a Nagykun Napokat.

1990 Kisújszállás lakosai dr. Ducza Lajos személyében megválasztották a rendszerváltás utáni első polgármestert, aki két önkormányzati ciklusban vezette a várost.

1992-2002 Tíz évet adott a volt egyházi ingatlanok rendezésére egy 1991. évi XXXII. törvény.  Ez idő alatt a Kisújszállási Református Egyházközség visszakapta a Jókai (1994) és a Munkácsy (1997) úti, valamint az Ó-Arany (1994), iskola épületét.

2010 Elkészült az Ifjúsági Szálláshely.

2012 Megépült a Kumánia Gyógy- és Strandfürdő, valamint a Hotel Kumánia.

2012 Az önkormányzat egyházi fenntartásba adta valamennyi közoktatási intézményét.

2014 Felújították a városközpontot, benne a Vigadót.

2015 Megújult a Városháza épülete, aminek köszönhetően visszakerülhetett rá a II. világháború során megsemmisült két középső torony. Megnyílt a Vigadó Kulturális Központ épülete. Felavatták Kiss Tamás költő, Kisújszállás szülötte és díszpolgára szobrát. Korszerűsítették a közvilágítást.

2016 Megújult a Központ Orvosi Rendelő Rákóczi utcai épülete. Kegyeleti helyek épültek a Keleti és Nyugati temetőben.

2017 Az évet kulturális emlékévvé nyilvánították Kisújszállás újratelepülésének 300. évfordulója alkalmából. Közművesítették az Északi Ipartelepet a munkahelyteremtő vállalkozások érdekében.

2018 Az évet a zene évének nyilvánították. Átadták a város szülötte, Csukás István népszerű meséjére épülő tematikus Süsü játszóteret. Megújult az Erzsébet királyné liget a Kisújszállás, a zöld város című európai uniós pályázat keretében. Református óvodai nevelés indult a városban.

2019 Október 13-án lezajlottak a helyhatósági választások, melyen a lakosság a polgármester, illetve a képviselők személyéről dönöttek. A Kisújszállás a te otthonod című projekt keretében megújult az Rákóczi u. 16. szám alatti ingatlan, ahol tizenegy lakást alakítottak ki a helyben élő vagy a városba visszaköltöző fiatalok számára. Az Északi Ipartelep fejlesztése című uniós projekt keretében bővült az ipartelep alapinfrastruktúrája. Fitneszparkot avattak az Erzsébet királyné ligetben. Megnyílt a Kisharang Református Óvoda.

2020 Kitört a koronavírus-világjárvány. Dr. Karikó Katalin kisújszállási születésű biokémikus professzor szabadalma alapján készült el, a világon elsőként klinikailag is bizonyítottan hatásos harmadik generációs Pfizer-BioNTech Covid19-vakcina.

Futókör épült az Erzsébet királyné ligetben.

2021 Megújult az Erzsébet királyné ligetet átszelő járda. A Wifi4EU nyertes pályázatnak köszönhetően elérhető lett a wifi a város több pontján. A Városvédő és -Szépítő Egyesület munkájának köszönhetően városnév felirat készült tiszafából. Útburkolat-felújítási és útalap-megerősítési munkálatok valósulhattak meg a Kert, a Csorbai, a Nagy Imre és a Gyalpár utca egyes szakaszain.