52-es őrház (a Szentendrei Skanzenben)
javaslat: (59/a számú őrház (a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban)
A kisújszállási Vasútállomástól nagyjából 4 km-re, keletre, a Bittner falu sarkánál, a vasúti átkelőnél állt egy takaros, csinos téglaház. Ez volt az 59/a őrház. Sokan emlékezhetünk még rá, az udvarán álló méretes kőrisfára, a kút mellet a nagy körtefára, az orgonabokraira, szépen nyírt sövényére. És a lakóira, a mindig derűs Z. Tóth Kálmán bácsira, aki az utolsó itt szolgáló térközőr, sorompókezelő volt, és családjára.
Ez a kis „bakterház” több mint 100 évig szolgálta a vasutat, az utazókat. Azt is hihetnénk, mikor utolsó lakói is elmentek, a sorompót is máshonnan eresztették le és nyitották fel, feleslegessé vált, gondolt egyet, fogta magát és elkötözött. Így is történt.
2012-ben költözött el Kisújszállásról. Ekkor már nem csak fölösleges volt a MÁV számára, hanem útjában is állt a meginduló korszerűsítéseknek, építési munkáknak, a kis őrház lebontásra ítéltetett. Szerencsére a MÁV és a Skanzen szakemberei jó kapcsolatokat ápolnak egymással, a tervezett bontás híre eljutott Szentendrére. 2012 tavaszán, az első közös bejárásukon megszületett a döntés, az őrház mentésre érdemes. Már a helyét is megtalálták, befogadja a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Ma már Szentendrén áll az őrház, a Skanzenvasút mentén, egy vasúti átjárónál, ahol sorompó is van.
2012 novemberében kezdődött a bontás, december 6-án már véget is ért. A Skanzen munkatársai nagy gondossággal, alapossággal, pontosan dokumentálva a folyamatot, végezték munkájukat, bontás, csomagolást, szállítást. A következő év nyarán, 2013-ban megkezdődött a felépítés is, kissé átalakítva, az egészségre veszélyes palatető helyett cseréptetővel borítva, szinte teljesen az eredeti, kiváló minőségű anyagaiból, ismét áll a bakterház. A konyhát és a kisszobát összebontották, nagy konyhát kialakítva. Belül már nem a bakter háza, most múzeumi célokat szolgál, benne most kiállítás látható, illetve múzeumpedagógiai és egyéb rendezvények helyszíne. Az eredetileg a portán állt épületek, fűtőház, disznóól-istálló, kút, még nem épültek fel, reméljük, hamarosan azok is állni fognak.
A vasút és a bakterház története
A szolnok-debreceni vasút megnyitásának ünnepségét 1857. november 19-én tartották, Debrecenben, a forgalom a vonalon négy nappal később, november 23-án indult meg. Kisújszállásnak vasútállomása ekkor még nem volt, a mostani Arany János utca végén állt már az „indítóház”. Egyetlen sínpáron 1-2 vonatpár közlekedett naponta, olyan 30-40 km/óra sebességgel. Most talán mosolygunk ezen a tempón, de a vasúti közlekedés komoly gazdasági fellendülést hozott vidékünknek is.
Pesttől Szolnokig már 1847-ben megépült a vasút, a további, Debrecen irányába tervezett vasút kiépítése csak az 1850-es évek elején indult. Az eredeti tervekben Kisújszállás és Karcag sem szerepelt az útvonalon, A Magyar Középponti Vasúttársaság mindenképp el akarta kerülni a hírhedt Kara János mocsarat, hogy csökkentsék az építés költségeit.
Illéssy János, a Nagykun kerület főkapitánya már 1848-ban indítvánnyal élt gróf Széchenyi István, és Kovács Lajos vasúti főmérnök felé, hogy Kenderes helyett Kisújszálláson át haladjon a vasút, ennek érdekében a város a töltések építéséhez ingyen munkával járul hozzá, sőt ingyen átenged földterületeket. Egy évvel később Karcag városa is feliratot nyújtott be, így a Jászkun Kerület támogatásával ez a tervezet került Kossuth Lajos kormányzó és Klauzál Gábor közlekedési miniszter elé. Ezen felajánlásoknak, és az ezeket követőintézkedéseknek köszönhetjük, hogy Kisújszállás bekapcsolódott a vasúti közlekedés hálózatába.
1852-ben kezdődött meg a szolnok-debreceni vasútvonal kiépítése.
Kisújszállás tanácsa minden tőle telhetőt megtett, hogy a vasút építése zavartalan legyen, annak tudatában, hogy ez befektetés a jövőbe. Ingyen biztosított nem csak közföldeket, hanem a város belterületén az állomásépület számára is ingyen ingatlan, sőt az útban álló szélmalmot is lebontatta, átvállalta az érintett birtokokért kért kártérítéseket. A város saját téglaégatőjében égetett téglát és cserepet, kedvezményes áron adták az építőknek, túlnyomó részt ezeket használták fel a debreceni vasút nagykunsági és külső-szolnoki szakaszán az őrházak, állomásépületek építésénél.
A Tiszavidék Vasút építkezésein két vágány részére sajátították ki a földeket, két vágányúra építették a műtárgyakat, de egyelőre csak egy sínpárt fektettek le. Az építés során Kisújszállás határában 8 fahíd is épült, átereszek céljára. A vasúti átjárókat bár a vasúttársaság építette, azok fenntartását karbantartását, Kisújszállás város tanácsa átvállalta. Tetemes költség volt ez is, hiszen 12 állandó és 11 tavasztól őszig használható átjáró épült a város kül- és belterületén. Két átjáró költségeinek átvállalását tagadta meg a város, a kincstárilag lefoglalt Illéssy-féle földön nyitottakét. Ez a tanácsi határozat egyértelműen politikai döntés volt, a 48-as eszmék továbbélése motiválta. Hiszen Illéssy János a Jászkun Kerület volt főkapitánya, Kossuth kormánybiztosa, tíz évi börtönbüntetését töltötte ekkor Josephstadban.
A sínek fektetésével egy időben épültek az átereszek, vasúti átjárók, állomások, fűtőházak, hidak és az őrházak is.
Az 59-es számú őrházat már megtaláljuk az 1819-69 között készült Magyar Királyság térképen, ám itt a kereszteződés átellenes oldalán. Állt ott egy épület még az 1970-es években is, ma már nyoma is alig van. Az 59/a őrház a városból kivezető út jobb oldalán, a vasúti átjáró túloldalán épül fel, szóbeli források szerint 1904-ben.
A Tiszavidék Vasút, később a MÁV típustervei alapján épültek az őrházak, de az alaptípust a helyi igények szerint módosították.
Ez az őrház tégla alapozású, nagyméretű téglából épült, fala közel fél méter vastagság. Kívül vakolatlan volt. Mindössze három helyiségből állt, konyha, kisszoba, nagyszoba. Az udvarról a konyhába léphettünk be, ennek ablaka az állomás irányába, a mezőre nézett, innen az orgonákra, azon túl a boglyákra, csutkakúpokra lehetett látni. Innen nyílt ajtó jobbra a nagyszobába, szemben a kisszobába. Mindkettőben öntöttvas kályhák ontották a télen meleget. A ház egyetlen kéményébe a konyhai tűzhely, sparhelt is becsatlakozott. A kisszoba ablakból rá lehetett látni a falu szélére, és persze a sínekre. A nagyszoba egyik ablaka az udvarra nézett, a kútra, meg a körtefára, de a jószágokra is rá lehetett pillantani. A másik ablakból a falu felé nézhettünk ki. A nagyobb szoba alatt pincét alakítottak ki, érdekes és praktikus, hogy a poroszsüveg boltozat gerendái helyett vasúti síneket használtak. Zárt lépcsőházban, falépcsőn lehetett lejutni a pincébe. Helytakarékosan a padlásfeljárót a pincelejáró fölött alakították ki. A konyhában burkolólapok, a szobákban hajópadló volt lerakva. Építésekor fehérre meszelték a falakat, sőt, a tetőszerkezet fa anyagait is. Ajtai, ablakai egyszerű megoldásúak, de jó minőségűek, zöldre festettek.
Az udvaron, a házzal párhuzamosan állt az istálló épülete. Egyik végén tehénnek, lónak kialakított istállórész bejárata, másik végén két disznóól, ennek padlásán pedig tyúkok lakhattak. A sütőházat az 5 kenyeres kemence köré építették.
Köszönettel tartozunk A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak, munkatársainak, hogy megmentették és befogadták az 59/a számú őrházunkat. Reméljük, az őrház második élete is fontos és hasznos lesz, örömet okoz látogatóinak.
Forrás:
Kisújszállás város története III. (Kisújszállás, 1988)
Indóház Online Kis új szálláshelyen Kisújszállás vasúti őrháza 2013.08.30. (https://iho.hu/hirek/kis-uj-szallashelyen-kisujszallas-vasuti-orhaza-130830)
Ház és ember: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 25. (Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2013)
Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 12. (Szolnok, 1997) TANULMÁNYOK: Cseh Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez / 9. o.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2015, Dr. Ducza Lajos: „Indul a bakterház” (Kisújszállás, 2015)
Kisújszállási Nagykun Kalendárium 2015, Varga József: Megérkezett a bakterház (Kisújszállás, 2015)
