Kisújszállás város vezetői mindig törekedtek a város szépítésére, rendben tartására, így szigorú szabályok vonatkoztak az épületek elhelyezésére, az állatok szakszerű, a környezetet nem károsító elhelyezésére, az utakon és járdákon való közlekedésre; a városi tanácsnak már az 1900-as évek elejétől volt „városszépítészeti bizottsága”. A szabályokat megszegőket súlyosan megbüntették, és megtéríttették velük az okozott kárt.
Az 1930-as években szükségesnek érezték itt elsőként egy „Városszépítő Egyesületet” alapítani, melynek nevéről és feladatáról a Nagykunság című hetilapban indult élénk vita.
Az alakuló ülés 1934. február 4-én volt a városháza kis tanácstermében (mai Gaál Kálmán terem), ahová várták a város minden becsületes polgárát, a tagsági díj 1 pengő volt.
Az egyesület céljai voltak: a város és környékének szépítése, kertek, sétányok létesítése, a szépérzék fejlesztése, az érdeklődés felkeltése a város történelmi értékei iránt, a közegészség ügyét célzó alkotások létrehozása, erdei pavilon építése az erdei majálisok jobb megrendezése érdekében, utcák fásítása a por jobb megkötése érdekében utcánként különböző féle fafajokkal, hogy az utcáknak egyedi arculatuk legyen. Tervben volt egy starndfürdő létesítése is. Az elnökségbe és a választmányba a város köztisztviselői, orvosok, ügyvédek, gimnáziumi tanárok, és a legrangosabb gazdálkodók kerültek, a választmány élére Gaál János polgármester (Gaál Kálmán fia) Szekeres Lajossal, a városi főmérnökkel, az építési osztály vezetőjével, az egyesület első elnöke pedig dr. Csányi József orvos, fogorvos lett, 150 taggal kezdte meg működését, de remélték, hogy többen is csatlakoznak az önzetlen tevékenységekhez.
A városfejlesztésére anyagi lehetőségeik nem voltak, így inkább a város szépítése lett a cél. Tevékenységük nyomán alakult ki a Kossuth Lajos utca gesztenyefasora, a Vásár utca szilfasora, az Arany János utca juharsora, a Rákóczi utca hársfa sora, az Illéssy utca egyik részén a nyárfasor, a másik részén a hársfasor. Ennek a fatelepítésnek nyomai még ma is megtalálhatóak, bár helyenként csak néhány maradvány fa maradt ezekből. A fő utca gömbakácsorát 1992-től váltották az őshonos gömbkőrisekkel. Az ismétlő iskola területén csemetekertet létesítettek, ahonnan a fapótlás olcsón megoldható volt.
A tervek megvalósításához a várostól is segítséget kaptak, a gyerekeknek faültetési és virágoskert-készítési versenyt hirdettek, az iskolában is oktatták őket az efféle tevékenységekre, és ezek gondozására, de újságban is jelentek meg erről szóló cikkek.
A város északi, vizesebb részére jegenye- és kanadai nyár csemetéket ültettek, a város többi részére vadgesztenye-, hárs-, japánakác-csemeték álltak rendelkezésre elegendő mennyiségben. (Az alakulás évében 13.000 fát ültettek el és ápoltak.)
Terveik közt szerepelt még országzászló létesítése (mely 1935-ben valósult meg), a városháza parkjának díszfákkal való beültetése, melyhez tehetősebb emberek segítségét is kérték általában eredményesen, de új artézi kút fúrására, a Baross utca kinyitására, sétánnyá alakítására is javaslatot tettek, felvetették a város nevének Nagykunszállásra változtatására is (amely visszhang nélkül maradt).
Jelentősebb bevételi forrás volt a tűzoltók által szervezett pünkösd másnapi majálisokon eladott 1000-1500 belépőjegy (a tűzoltózenekar és a leventezenekar szolgáltatta a zenét), amelyek árából újabb eszközöket vásároltak, a városháza parkjában pihenőpadokat létesítettek, zenepavilont építettek; gyakran rendeztek bálokat is. Csányi doktor nevéhez köthető a városháza park kinyitása, köztérré tétele, és átlós úttal átjárhatóvá tétele is.
Dr. Csányi József kezdeményezte a „pacséri kirajzás”-ról való megemlékezés tartását, és hogy látogassanak el a bácskai településre, ahová 1786-ban körülbelül 1000 fő települt ki városunkból.
A városvédők tervei közt szerepelt Kossuth-szobor állítása is - melyet 2007-ben sikerült megvalósítaniuk -, az I. világháború áldozatiról megemlékező szobor állítása - melyre 1941 júniusban került sor, Tápai Antal készítette: „IV. Béla futára”, az ország legszebb emlékművei közé tartozik. A háború közeledtével járó dolgok, Csányi doktor alapító elnök halála (1947) és egy belügyminiszteri tiltó rendelet (1948) miatt az egyesület megszűnt, de 10 éves működése alatt sokat tett a városért, ezt az elődszervezetet tekinti szellemi és jogelődjének a mai egyesület. A diktatúra idején baráti közösségekben folyhatott tovább a városvédő munka. Később az országban alakult már néhány ilyen szervezet, a Hazafias Népfront által élesztett „lelkesedési hullámban”, a megyében is több szervezet alakult ekkor, itt ez újraszervezést jelentett, melyet 1987 januárjában kezdeményeztek lelkes lokálpatrióták, akik a Múzeum Barátok Körének tagjaiként Zsoldos István körül munkálkodtak, valamint a Népfront Honismereti Munkabizottsága tagjai is részt vettek a további működésben (jelentős átfedés volt a tagok közt). A Múzeum Barátok Körének tagjai tevékenyen részt vettek a helytörténeti kutatómunkákban, figyelemmel kísérték a város határában lévő régészeti feltárásokat, ők írták a Kisújszállás története című könyv köteteit. A Népfront Honismereti Munkabizottsága városfotózást, temető-felmérést, valamint megemlékezéseket szervezett. E két kör tagjaiból alakult meg a Városvédő és- Szépítő Egyesület.
Az alakuló közgyűlésüket 1987. április 24-én tartották a városháza dísztermében, mely zsúfolásig megtelt a belépési nyilatkozatokat visszaküldött több, mint 70 felnőttel és ugyanennyi ifjúval és gyermekkel, az alapszabály megvitatása után 144-en vállalták a tagságot. (Ezen írás készültekor 166 rendes tag, 3 jogi személyiségű tag 120-130 fő képviseletében, és 85-90 fő pártoló tag, az ifjúsági csoportok tagjai vannak az egyesülteben.) Céljaik az előd egyesületéhez hasonlóak lettek: a város természeti, történeti és építészeti értékeinek óvása, a város fejlesztése és szépítése, a hagyományok ápolása, a városhoz kötődés erősítése, a környezeti kultúra és igényesség kialakítása, tömöríteni a célok érdekében önzetlen munkájukkal tevékenykedőket, befogadni olyan adományokat és alkotásokat, amelyek a fenti célokat, és a város szépítését, fejlődését szolgálják (ezeket a városnak adományozzák).
Úgy határoztak, hogy a munka szakosztályokban fog folyni, megválasztották a tisztségviselőket. Azóta sok minden változott a körülményekben is, és az egyesületben is, de működésük sosem szünetelt. A tagok eltérő képességekkel, képzettséggel, tapasztalatokkal, érdeklődéssel rendelkeznek, mindenki olyanra vállalkozik, amiben a legjobb teljesítményt tudja nyújtani.
A Honismereti Szakosztályban dolgoznak az irodalmi vénával, kutatási tapasztalattal rendelkezők, akik főként a helytörténeti értékek kutatását, kötetekbe rendezését végzik. Elsősorban nekik köszönhető az évente megjelenő Nagykun Kalendárium, a Helytörténeti füzetek több kötete, tudományos emlékülések szervezése, valamint sok előadás más civil szervezetekben.
Az Építészeti és Környezetvédelmi Szakosztályban dolgozók szervezik minden évben a műemléki világnap programját – melynek keretein belül átadják az egyesület által alapított, a város egykori polgármesteréről elnevezett Gaál Kálmán Díjat is, - szakmai véleményekkel pl. környezet- és természetvédelmi, fásítási, parkfelújítási, település rendezési témákban segítik az önkormányzat rendeletalkotó munkáját, figyelik a városban folyó építkezéseket és jelzik észrevételeiket. Ifjú természetbarátok bejárják a település különböző élőhelyeit, ahol sérült állatokról gondoskodnak, fajokat számlálnak vagy figyelnek meg. A tagok közreműködnek az utcák elnevezésében, akár a régi név visszaállításában.
Az Ifjúsági Szakosztály tagjai országosan is egyedülálló módon már 1987 óta minden nyáron szerveznek városszépítő tábort, melynek keretein belül sok gyermek és felnőtt olyan munkákat végez el a városban, melyekre nem lenne pénz, vagy munkáskéz, emellett megismerkedhetnek értékeinkkel, hagyományainkkal, lehetőség nyílik a nemzedékek közötti ismeret-átadásra, ismerkedésre. A középiskolások 50 órás közösségi munkájának teljesítésére – mely az érettséginek feltétele - is lehetőség nyílik ezen táborokban és azokon kívül egész évben is az egyesület irányításával, 15 iskolával kötöttek erről megállapodást.
Az oktatási intézményekkel ezen túl is együttműködnek, a gyerekek számára gyakran szerveznek pályázatokat, honismereti és helytörténeti vetélkedőket, ahol sok új ismerettel is gazdagodhatnak; zsűriznek versmondó versenyeken, szerveznek hagyományőrző, kézműves tevékenységeket, és bevonják a gyerekeket a város környezetének rendbetételébe.
Az iskolás korosztály és nevelőik vállalták sírok rendszeres gondozását a város temetőiben (az Illéssyek sírjai, hozzátartozó nélkül elhunyt nevelők, a világháborúkban elesett katonák).
Odafigyelnek a fiatalok bevonására, a környezettudatos nevelésre, védik a környezetet, szemetet szednek, parlagfüvet irtanak, fásítanak, virágágyásokat alakítanak ki; óvnak és felújítanak épületeket és köztéri berendezéseket, védettségi táblákat helyeznek el.
Az egyesület keze nyomát számtalan köztéri alkotás, emléktábla, cégér, emlékhely is őrzi – a városban és a város határában, megjelölve az ősi telephelyeket, földrajzi szempontból értékes természetes, vagy mesterséges képződményeket, egykori tanyasi iskolák helyét, de munkásságukhoz köthető a Kálvin park szoborparkká alakítása is, valamint a védendő épületek megjelölése.
A munkához a forrásokat pályázatokból, adománygyűjtésből, kapcsolatrendszerek által teremtik elő, mely kapcsolatokat rendezvényeiken és értékteremtő munkájuk során alakítják ki és ápolják, együttműködnek az önkormányzattal és más civil szervezetekkel. Rendezvényeik pl. fáklyás felvonulás március 14-én este, Szent György napi kihajtás emlékére szervezett programok, műemléki világnap, Városszépítő Tábor, továbbá állandó segítői és résztvevői az Elszármazottak Találkozójának, a Nagykun Hagyományőrző Bálnak, a Kivilágos Kivirradtig Fesztiválnak. Fotókiállításaikkal pedig meg is mutathatják tagjai, hogyan látják ők a rendezvényeket, és a világunk értékeit. A tagok adják a Nagykun Kalendárium szerkesztőbizottságát, valamint a tiszteletbeli elnök a Helytörténeti Füzetek sorozat főszerkesztője. Évente jelenik meg a Városvédő naptár - mely bemutatja az egyesület éves tevékenységét -, és a Nagykun Kalendárium is. További kiadványaik: a már több kiadást megélt „Séták Kisújszálláson, a Nagykunság kulturális fővárosában” (az Arany Diák Alapítvánnyal együttműködve), a hagyományos kisújszállási sütemények és ételek képeit és receptjeit tartalmazó Ablakos kalácstól a vízenkullogóig, valamint a Kemencés ételek a Nagykunságban című kiadványok.
A szervezet munkásságát többféle díjjal is elismerték már, többek között Kisújszállás Város Pro Urbe díjjal, a Város- és Faluvédők Szövetségének Kós Károly-díjával, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Civil Információs Centrum által 2019-ben alapított Civil díj elismeréssel.
források:
Helytörténeti Füzetek 20.: 21-27. o.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2007-es évre: 201- 203. o.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2008-as szökőévre: 226-233. o.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2013-as közönséges évre: 68-70. o.
https://kisujivarosvedok.hu/
.jpg){kind=link}