A kunok 1239-ben a Radnai hágón IV. Béla engedelmével érkeztek Magyarországra. Bebocsátásuk feltétele a keresztség felvétele volt. Kezdetben a katolikus hitet gyakorolták, majd sok hányattatás után (tatár, török világ) az 1530-1550-es években áttértek a református hitre.
Az 1571-es török adóösszeírásból tudjuk, hogy templomuk is volt. Az egyházi életről a XVI.-XVII. században alig van tudomásunk. Az újratelepüléssel egy időben 1717-ben Musnai Mózest magukkal hozzák a hívek tanítónak, és 1718-tól már Bátorkeszi Gergelyt hívják meg prédikátornak templomukba. A Pesti Commissió előtt 1721-ben a kisújszállásiak is igazolják ősi jussukat egyházukhoz. Tehát bejegyzett gyülekezet és református iskola is van a településen. Ennek 2021-ben pontosan 300 éve volt. 1741-1743 között kőtornyot építenek az omladozó templom közelébe, „tűzőrtoronynak”.
1754-ben Mária Terézia királynő engedelmével Csermák Vencellel kőalapú vályogtemplomot építtetne, majd az omladozó és egyre inkább kicsinek bizonyuló templom helyett II: József engedelmével új templomot építenek. A templom építője Rabl Károly volt. A templom 1785-sazeptemberétől 1788 szeptemberéig épült. Száz évvel később 1888-ban két partikussal (belép) bővítették és ma is áll 234 év elteltével.
Többször szenvedett károsodást, az 1828-as tűzvész idején és 1944. október 16-án szovjet gyújtólövedék miatt égett le a toronysisak és a tetőzet.
A Négyfalusi református gyülekezet emléktáblája a templomban
A romániai forradalom utáni időszakban (1989. december 15. után) alakult ki a kapcsolat Kisújszállás és Négyfalu (Săcele) között. Abban az időszakban Kisújszállásról többször jutattak ki élelmet az négyfalui önkormányzatnak, a református és katolikus gyülekezetnek. Kialakult egy partnervárosi kapcsolat is és a két református egyház közötti baráti közeledés. A református lelkészek egymás templomában szolgáltak és a négyfalui gyülekezet képviselői 1992-ben hozták el a szószékkel szembeni oszlopon elhelyezett emléktáblát.
A pacséri gyülekezet márvány emléktábláját ugyanitt találjuk. 1938-ban helyezték el, a templom építésének 180. évfordulóján Az emléktáblát szekéren elrejtve hozták el a pacsériak.
Forrás:
Tóth Dezső: A kisújszállási Református egyházközség története. Debrecen, 1942. 15 pp
Dr. Ducza Lajos: Helytörténeti Füzetek 32. A kisújszállási Református gyülekezet és templom története Kisújszállás, 2014. 186. pp.
