A Nagykunság, az egykori Jászkun Kerület hazánk történelmében különleges színfoltot képviselt, amire ma is büszkék lehetünk.
Kialakulásában, etnikai összetételében sajátos vonások jellemzik az egykori Jászkun Kerület belső életét. Irányítása eltért az általános magyar közigazgatástól. A helyi jogkörű, autonóm önkormányzat és igazgatás elkülönült a központi államhatalomtól és annak politikai egységeitől, a vármegyéktől. A Jászkun Kerület olyan módon illeszkedett az államba, hogy helyi szabadságjogait hangsúlyozva önkormányzatában a kerület létezéséig megőrizte az autonómia legfőbb vonásait.
A jászkun önkormányzat gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az etnikumában, életmódjában és kultúrájában különböző két népcsoport, a kunok és a jászok a 13. században érkeztek Magyarországra. Sorsuk a történelem során összefonódott. A kunok letelepítését IV. Béla király engedélyezte 1239-ben, majd a tatárjárás után 1246-ban. A befogadott és befogadó nép együtt alakította az ország történelmét. Sorsuk végérvényesen összefonódott: a kunokkal olyan jelentős haderő volt a király oldalán, amely mindig döntő erőt képviselt, amikor a haza sorsát kellett elrendezni.
A büszke, öntudatos nép úgy integrálódott a magyar társadalomba, hogy elsősorban az autonómia révén megőrizte kultúrájának jelentős részét, de különösképp történeti tudatát, ami a különböző korokban ugyan más-más tartalmat és formát öltött, de a kuntudat, mint a magyar történeti tudat egy különös színezete, mindig megmaradt. Autonómia és öntudat, az etnikus tudat, majd a redemptus tudat összetartozó fogalmak. A jászkun autonómia két szinten valósult meg. Egyik a helyi, önkormányzati szint, a másik a kerületi szint. A hatáskörök egymásra épülő rendszere volt, amelyben a választójog csak a redemptusokat illette meg. Az a különleges a jászkun autonómiában, hogy egységben volt a függetlenség és a helyi szabály.
A kunkapitányok a helyi autonómia letéteményesei voltak. Helyi statútumokkal szabályozták az életet. Ügyeltek a rendre, a hagyományra, miközben országos dolgokban is eljártak. A vitás ügyeket is helyben intézték, a főkapitánynak pallosjoga is volt. Az ítéleteket ott hajtották végre, ahol a bűnt elkövették. 1876-ban ugyan megszűnt a Jászkun kerület, de tovább éltek a jogszokások. Éppen Kisújszállás az a város, amely 2000-ben újjáélesztette a kunkapitány-választás szép hagyományát. Ezzel régi-új jelképet állított a kunok maradékai elé.
A kunkapitány-választás rendje 2009-ben, a Kunok Évében újra Kisújszállásra ért. Olyan kapitánya lett a kunoknak, akik az említett erények birtokosa. Méltó a felmenőihez.
A nagynevű Illéssyek leszármazottja. A Nagykun Kerület élén 1749-1872-ig, tehát 123 éven át az Illéssy család kiváló férfitagjai álltak. Bár ebben az időben Karcagon volt a kerület székhelye, a kapitányok Kisújszálláson laktak, innen intézték a kerület ügyes-bajos dolgait. Iskolázottságukkal, széles látókörükkel jól szolgálták a haza ügyeit. Országos jelentőségű szerepet is vállalt néhányuk.
Az Illéssy család legfényesebb karriert megélt tagja Illéssy János volt, aki 1777-1801 között nagykun kapitány, presbiter, kurátor, majd Kisújszállás főbírája volt. Kilenc gyermeket nevelt a haza szolgálatára.
A híres Illéssy családban a II. János jogi pályára ment, aljegyző lett, majd még apja életében nagykun kapitánnyá választották. Többször volt a Kunság követe Bécsben. 23 esztendőig volt a Kunsági Kerület kapitánya. Az ő fia volt Illéssy János, (III.) aki ugyancsak jogi végzettségű volt, előbb aljegyző, alügyész, majd nagykun kapitány lett. 1830-ban a Hármas Kerület országgyűlési követe volt. Ferdinánd császár aranysarkantyús vitézzé ütötte. Mint megingathatatlan reformert, Széchenyi többször említi naplójában. Az 1836. évi pozsonyi országgyűlésen szabadszellemű nyilatkozatot tett, amiért a nádor elmozdította posztjáról. Ettől kezdve egyházmegyei feladatokat vállalt, majd 1848-tól ismét a politikai színtérre lépett: Kossuth teljhatalmú kormánybiztosa volt a Hármas Kerületben. Szorgalmazta a nemzetőrség megszervezését, komoly része volt a tavaszi hadjárat sikereiben. A szabadságharc bukása után tíz évig várfogságra ítélték, ahonnan 1856-ban amnesztiával szabadult. Kisújszállás közéletében és különösen az oktatás elősegítésében szerzett kiváló érdemeket: alapítványt hozott létre, amellyel példát teremtett. Haláláig a nemzeti ügy letéteményese volt.
A politikus Illésy János mellett meg kell említenünk egyik unokaöccsét, Illéssy Sándort, aki 1830-ban született. A szabadságharcban már nemzetőrszázados, majd még a 19. életévét sem töltötte, amikor már századosi rangban vett részt a tavaszi hadjárat csatáiban. Ő lett az utolsó nagykunkapitány, majd Kisújszállás első polgármestere.
A városháza északi oldalán egy út mellett sorakoznak kőbe vésve a Nagykun Kapitányok nevei. Az emlékköveket a városvédő tábor keretében fiatal városvédők helyezték el 2007 május 18-án. A kövekre a neveket Oláh László kőfaragó mester véste fel.
A Kunkapitányok fasora és emlékkövei a kun önrendelkezésnek állítanak emléket 2007 óta.
Varró István nótárius
Illéssy Sándor
Hajdú Mihály
Illéssy János
Illéssy János
Illéssy István
Forrás:
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2010-es évre 168 - 170 old.: Dr. Bartha Júlia: A nagykunkapitányok történelmi szerepe /Elhangzott 2009. május 2-án, Illéssy Ádám nagykunkapitány beiktatásán/
