A Morgó Néprajzi Kiállítóterem leltárkönyvében 1967 óta, a 67.1.342. leltári számon szerepel egy igen kedves tárgy, egy üveg butella. A maga korában sem, sőt napjainkban sem képviselne önmagában nagy értéket, ha a történetét nem ismernénk.
A leltározó Zsoldos István a következőképpen írja le a tárgyat: „Manufaktúrás üzemben készült, gyűrű fülű, sötét aranybarna színű, hasas korong alakú, hosszú nyakú üvegedény. Özv. Túri Elekné Farkas Julianna hozta be a gimnáziumba ezt a butéliát azzal, hogy Farkas Piroska ajándékozta neki, mint egykori kedves udvarlójának, Móricz Zsigmondnak emlékét őrző tárgyat. Móricz Zsigmondnak megtetszett a vendéglőjükbeli látogatása alkalmával ez a butálka, s attól kezdve Piroska ebben szolgálta fel neki a bort. Móricz többször el is kérte, s benne Piroskának aranysárga bort vitt ajándékba.” A leltárkönyvi bejegyzés szerint Ari Sándor, a gimnázium akkori igazgatója a néprajzi gyűjteménynek engedte át a flaskát.
Móricz Zsigmond a sárospataki „öreg iskola” negyedik osztályát igen siralmas eredménnyel végezte el. Ezután nagybátyja, dr. Pallagi Gyula magával vitte Kisújszállásra, ahol a fiatal Móricz hamar a jeles rendűek közé került, és 1899-ben, jó eredménnyel le is tette az érettségi vizsgát.
A Kisújszálláson töltött három év mély nyomokat hagyott a fiatalemberben.
1902-ben több hetet töltött itt, helyettesítő tanérként, ekkor gyúlt ártatlan szerelemre Farkas Piroska, egy kimérő szemrevaló leánya iránt. Egy akkor induló tánc tanfolyamon ismerkedtek össze, és ugyan Móricz Zsigmonddal nem nagyon szerettek táncolni az úri kisasszonyok, Piroska boldogan és szívesen választotta az írót partneréül. Sőt, szívesen sétálgatott, barátkozott, találkozgatott is az íróval. „Bimbójából elhervadó szerelmük” emlékét talán egy-egy Móricz regényalak is őrzi, de néhány, Piroskához írt szerelmes vers biztosan.
És persze ez a butella, amit Farkas Piroska életében nagy szeretettel őrzött.
Ez a butella, flaska emléke és felidézője, hogy Móricz Zsigmond szerencsés események sorával, jó szándékkal és segítőkészséggel, hogyan került Kisújszállásra, hogyan ismerte és szerette meg a várost, és hogyan szerzett itt egész életére barátokat, jó ismerősöket. Köszönettel tartozunk azért, hogy városunkat, az abban élőket, regényeiben, alakjaiban örökéletűvé tette.
Forrás:
Borók, Imre (1954) Móricz Zsigmond Kisújszálláson. In: Kisfaludi Sándor (szerk.) Jászkunság 1. évfolyam, 1.szám, Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok Megyei Szervezete, Szolnok. pp: 13-18.
Morgó Néprajzi Kiállítóterem leltárkönyve, Kisújszállás
