(Ábri-ház)
Kisújszálláson, a Széchenyi utca 58. szám alatt áll ez a jellegzetes népi klasszicista stílusú parasztház. Építésének időpontját pontosan nem ismerjük, ám a korábbi tulajdonosok, az Ábri család tagjainak családi emlékezete 1676-ra teszi ezt a dátumot. Ennek az épületnek, épületegyüttesnek nyomát azonban megtaláljuk az 1736-1787 között készült, a Habsburg birodalom első katonai felmérése alapján készült, rajzolt térképen. Jól látható és beazonosítható, hogy ezen a helyen lakóház és gazdasági épületek is álltak.
A térképen jól megfigyelhető, hogy Kisújszállás akkori település-szerkezet más volt, mint a mai. A halmazos település-szerkezet kerítetlen telkeken álló lakóházakat és ólaskerteket mutatott. A korabeli térképek egymáshoz sarokkal, véggel, háttal kapcsolódó házakból álló, telkesítetlen belső településmagot örökítettek meg, melyet a XVIII. század végétől mérnöki beavatkozással, az újabb telkek szabályos, utcás kiosztásával igyekeztek változtatni. Itt, Kisújszálláson például Illéssy János kunkapitány szorgalmazta ezt, rendeletben írásba adva, miszerint új utca nyitása csak a „Districtualis Ingeneur jelenlétében essen meg”, „.. hogy az egyenesség megtartasson”.
Ezt a házat a kisújszállásiak közül sokan a mai napi Ábri-házként ismerik és emlegetik, hiszen a ház és a telek 1995-ig az Ábri család, utolsókén Ábri Károly tulajdona volt. Abban az évben az épületet népi műemlékké nyilvánították, és Kisújszállás városa megvásárolta utolsó tulajdonosától. Az épületben először Tourinform Iroda működött, majd napjainkig Tájházként, időszaki kiállítóhelyként áll a látgatók, érdeklődők rendelkezésére.
A három osztatú parasztház belső lakószobájában a 19. század végi parasztpolgári ízlést mutató bútorokat láthatunk, nagyrészt Dr. Puskás Tamás hagyatékából származnak. Ebben a szobában található még egy szövőszék is, valamint egy vésett díszítésű tulipános láda. A szoba berendezéséhez tartozik az Illéssy család emlékét őrző gömöri láda is. Az utcafront felőli külső szobát, a tisztaszobát polgári bútorokkal rendezték be. 2019-ben a Szellemi kulturális örökség része lett a Nagykunsági gyapjúhímzés élő gyakorlata, a kunhímzés. A kisebbik szobában ennek megjelenítésére vállalkozva, kunhímzéses párnákkal vetett ágy, valamint kunhímzéses terítők, függönyök láthatók.
A kiskamra és a nagykamra a ház ámbitusáról nyílik. Mindkettőből ablak nyílik az udvar felé. A nagykamra berendezéséhez egy háromosztású beépített gabonahombár tartozik, valamint a szokásos gazdasági felszerelések, szerszámok, de látható itt szőlőprés, és kötélverő is. Itt kaptak helyet az egyébként a kiskamrában szokásos tárgyak is, például a kenyérsütés eszközei. A kiskamrában kosárfonó és seprűkötő műhely berendezése kapott helyet, Nánási Mihály hagyatékából.
A három, szegletes oszlopos ámbitusú, nyeregtetős épület valaha a város legszélső háza lehetett, amire abból következtethetünk, hogy az épület hátsó része teljesen zárt, csak az udvar felőli, a déli főhomlokzati részek nyitottak. A ház fekvése szintén azt sugallja, hogy valaha erős állattartó gazdaság tartozott a portához. A módos gazdákra jellemző szekérszín, istálló, pince és nagy ólak, kukoricagóré is található volt rajta. A pince még egy 1968-ban készült fotón látható. Az ólak közül az egyedülálló, gerendaalapokra épített disznóól sem áll már, csupán egy nyári konyha és egy kukoricagóré látható még az udvarban. A nádtetővel fedett épület oromzatán kovácsolt vas oromdíszeket látunk, amit a kisújszállási kunok üsztürü-nek neveznek.
Forrás:Dr. Bartha Júlia, Benedek Csaba: Tájházak a Nagykunság vidékén (Szolnok, 2005.)Kisújszállás város története II. (Kisújszállás, 1988.)
