Egy 1921-ben hozott törvény alapján minden 12 és 21 év közötti fiú leventekötelesnek számított, aki nem járt olyan iskolába, ahol rendszeres testnevelésen vett volna részt, illetve nem vonult be katonának. Ez sajátos magyar szervezet volt, hétvégéken rendszeres test- és menetgyakorlatokat végeztek, és megismerkedtek a fegyverhasználat alapjaival. Felismerték a testnevelés fontosságát, illetve a trianoni szerződésben megszabott általános védkötelezettség pótlását is így szándékoztak megoldani. Ez alól felmentést az kaphatott, akit felvettek az igen elismert leventezenekarba; nekik heti három alkalommal esténként két-két órát kellett gyakorolniuk és tanulniuk. Ezt a zenekart önként vállalkozóként Kizdián Ádám, egykori katonazenész alapította; jó hallással és jó pedagógiai érzékkel rendelkezett. Először a városháza pincéjében a keleti oldalon kaptak gyakorlóhelyiséget, majd a Kossuth Lajos utcán, a Piac utcával szemben. 1941-1944-ig Zagyva Imre karmester, kenderesi zenetanár vezette és tanította a zenekart, létszámuk 30-40 fő közt változott. Számos fellépésük volt, városi ünnepségeken, különösen nemzeti ünnepeken, ilyenkor zenés ébresztőt szolgáltattak. Gyakran adtak térzenét, a mozi épületében pedig színházi zenekarként zenés darabokat is kísértek. Részt vettek az I. világháborús emlékmű felavatásán, Horthy István kormányzóhelyettes temetésén Kenderesen 1942-ben, más településeken is felléptek. Igen kedveltek voltak, alkalmanként több száz fős hallgatóságuk is összegyűlt; tánczenét nem játszottak.
Hangszereik a Magyar Állam tulajdonában voltak, melyeket 1944 októberében, a háború vége előtt néhány kivétellel elszállítottak. A háború után az itt maradt hangszerekkel Pajti Imre - az egykori leventezenekar ezreddobosa, MÁV alkalmazott - alakított meg egy kisebb zenekart, mely az ’50-es évektől a gépállomás együtteseként, később vasutas zenekarként, úttörőzenekarként, majd szponzort találva Tűzoltó Zenekarként működött, a környéken nagy sikerük volt. Kizdián Ádám halála után Pajti Imre vezette a fúvós zenekart.
Az 1960-as években úttörőzenekarként táboroztak Nagyvisnyón, de tábort kiszolgáló zenekarként több hetet is időztek a csillebérci úttörőtáborban, minden évben táborvezetői dicsérő oklevelet kaptak. Szerepeltek a Margit-szigeti Úttörő Stadionban az Úttörő Olimpián is, ahol tévéfelvétel is készült.
Ez az időszak volt a zenekar fénykora. Volt, amikor 60-an is voltak; volt úgy, hogy ketté is tudott válni az együttes. Ebben az időszakban kaptak az idősebbek tűzoltó egyenruhát, a megye tűzoltózenekaraként tűzoltóversenyeken is részt vettek, az úttörők pedig a városban szerepeltek. Nagy sikereiket Pajti Imre karmesternek, és Farkas Kálmánnak köszönhették, akik a zene szeretetére szívvel-lélekkel tanították a fiatalokat.
Sajnos nem volt hosszúéletű az együttes. Többen katonazenészekké váltak, vagy kiöregedtek, vagy sorkötelesek lettek, vagy továbbtanulás céljából elmentek a városból, Pajti Imre halála után 1971-72-ben feloszlott a zenekar.
A zeneiskola megalakulása után szakmai kezekbe került a zenekar működése, az átvett hangszerekkel ismét munkához láttak, ám néhány eredményes év után ez az együttes is felbomlott.
Közel 20 év szünet után a volt zenekari tagok és a zeneiskola volt növendékei ismét keresték a lehetőséget egy új együttes létrehozására, melyhez segítséget kaptak a Városi Önkormányzattól és a zeneiskola vezetésétől, Lovász Beatrix igazgatónőtől, így 2000 decemberében megalakult a Mellofon Fúvósegyüttes. Alapító tagjai: Lovász Beatrix, Horváth István, Nagy István, Csorja Sándor, Barta Kálmán, Radics Zoltán, Szénási László, Zsoldos Erzsébet, Pardi Sándor, Nagy Gyula, Szarvák Kata, Cs. Nagy István, Ö. Tóth Lajos, Békési Ilona, Posztós Judit.
2001. március 31-én teljes létszámmal megszerveződött az együttes, elkezdődtek az első próbák. A karmesterük Szálkai János, a püspökladányi zeneiskola kürt tanára lett, aki nagy lelkesedéssel vetette bele magát az új feladatokba; jelenleg is ő látja el ezen feladatokat.
2001. augusztus 19-én este volt az első hivatalos fellépésük a strandon, mely igazán jól sikerült, ezután sorban jöttek a fellépések. Azóta is rendszeres résztvevői a városunk és a környékbeli települések ünnepségeinek, szórakoztató rendezvényeinek. Kisújszálláson önálló hangversenyeket is adnak időről-időre.
2003. március 29-én egy vidám névadó koncerten vették fel a Mellofon nevet. Ugyanebben az évben Kisújszállás testvérvárosában, Eberschwangban is sikerrel népszerűsítették a magyar fúvószenét. Többször vettek részt Regionális Fúvószenekari Találkozókon, 2 évente a zenekar rendez Kisújszálláson fúvószenekari találkozót vendég együttesekkel.
2006. január 21-én a magyar kultúra napja alkalmából Kisújszállás Város Önkormányzata Arany János Művészeti díjjal tüntette ki az együttest, mely nagy büszkeséggel tölti el tagjait.
A püspökladányi Csenki Imre Alapfokú Művészeti Iskolával együtt országos rendezvényeken is részt vehettek. Többször szerepeltek a Debreceni Virágkarneválon, a Feeling-Fantasy táncosaival, később a nádudvari mazsorett együttessel.
2008-ban készült el az első lemezük, 2009-ben az Országos Zenekari Szövetség Show B kategóriában arany fokozatra minősítette a zenekart, ugyanebben az évben a Szigetvári Fúvósesztrádon Jász-Nagykun-Szolnok megyét képviselték.
2014-ben Olaszországban a Nemzetközi Fúvószenekari Versenyen a nádudvari és a zagyvarékasi közös mazsorett produkcióban való részvételért a zenekar dicséretben részesült, a táncosok pedig különdíjban. Ugyanebben az évben a Demecseren megrendezett fúvószenekari minősítőn Show C kategóriában arany minősítést kaptak.
2015. augusztus 20-án városunk Pro Urbe díjat adott az együttesnek, 2017-ben Jász-Nagykun-Szolnok megyei díjban részesültek, melyek büszkeséggel töltik el a zenekar tagjait.
Néhány tag sajnos már elhunyt, de gyermekeik is a zenekar tagjai. A tagok közül többen választották hivatásul is a zenével való foglalkozást, ilyen irányban folytatták tanulmányaikat.
A Mellofon Fúvós Együttes jelenleg a Baptista Alapfokú Művészeti Iskola (korábban zeneiskola) keretein belül működik, repertoárja igen széles: történelmi magyar indulókat, örökzöld dallamokat, latin zenéket és filmslágereket is játszanak.
Ez családi zenekarnak is mondható, nem egy esetben szülő és gyermeke is játszik együtt, tagjait egykori fúvószenekari tagok, felnőttek, régi zenei általános iskolások, majdnem felnőttek, a zeneiskola egykori és mai növendékei, nem hivatásos zenészek adták és adják; több korosztály, sokféle egyéniség, akik mégis nagy összhangban, egyéb elfoglaltságaik mellett szabadidejükben, saját kedvükből együtt zenélnek a közönség nagy örömére.
Források:
Kisújszállás és Vidéke Nagykun Kalendárium az 1992. szökőévre: 64. o.
Kisújszállási Millenniumi Nagykun Kalendárium a 2002-es évre: 105-107. o.
Kisújszállási Nagykun Kalendárium a 2004-es szökőévre: 250-251. o.
Szálkai János összefoglalója
https://www.facebook.com/watch/?v=411512203337330
https://www.facebook.com/watch/?v=408148870193213
http://m.baptistaoktatas.hu/50-eves-a-kisujszallasi-zeneiskola
https://bami.baptistaoktatas.hu/intezmeny
